Ács Károly (Lepsény, 1819. május 20. – Tótvázsony, 1882. március 2.) Református lelkész 1845-1847-ig kocsi akadémikus rektor volt.
Tanulmányait Pápán végezte 1843-ban. A következő évben a költészeti osztály tanítója, 1845–47-ben kocsi akademikus rektor volt. 1847-ben Habai királyi táblai előadó mellé jegyzőnek esküdött fel; majd Budára ment, és a helytartótanács fogalmazói osztályába vették fel. 1848-ban Pázmándy Dénes Fejér megyei főispán oldalánál mint titkár működött, de csakhamar, a rendszeres közigazgatás megszűnte után Veszprém és Fejér megyei rokonaihoz költözött. A következő év tavaszán, mivel a hittani pályát is elvégezte, Papkeszin alkalmazták segédként; csakhamar rendes lelkészévé választotta Tihany, innen 1852-ben Henye, két évvel utóbb Tótvázsony hívta meg, ahol szeme világát elveszítette, és segédet volt kénytelen tartani, mígnem 1882. március 2-án meghalt.

Beliczai (Bellicz) Jónás (Kocs, 1767 november 10. – Kemenes-Hőgyész, 1845. december 19.)
Miután a retorikát 1780-ban befejezte, Szentlőrincen iskolatanító-segéd volt két évig. 1786 januárjában Szentandráson lett iskolatanító; március 16. azonban Szentlőrincre költözött orgonista-tanítónak; 1792 kezdetén Nagygeresdre vitték mesternek. 1799 júniusában Szentantalfára választották meg prédikátornak; onnan 1803-ban Vanyolára, 1806-ban Nagyalásonyba, 1809. augusztus 15. Kemeneshőgyészre ment lelkésznek.

Kempf (Kemenes) József (Kocs, 1854. Január 18. – Budapest, 1922 március 23.) Műfordító, tanár Iskoláit Tatán, a kegyesrendiek gimnáziumában és Győrött a bencéseknél végezte; ugyanott teológiát tanult. Budapesten 1881-ben tanári oklevelet nyert görögből és latinból. Budapesti gimnáziumokban tanított. Az ókori művészet és irodalom témakörében több tanulmánya jelent meg.

Kocsi Csergő Bálint (Kocs, 1647. augusztus – Hosszúpályi, 1698 után) Református prédikátor és tanár, emlékiratíró 1664-től 1670-ig a debreceni főiskolán tanult. 1670-ben a munkácsi iskola igazgatója. 1671-től Pápán iskolaigazgató.1674 március 5-ére a pozsonyi vérbíróság elé idézték. Mivel a katolikus hitre való áttérés aláírását megtagadta, számos hittársával együtt bilincsbe verve Lipótvárra, majd Triesztbe vitték, onnan pedig Nápolyba hurcolták gályarabságra.1676-ban, de Ruyter holland tengernagy több lelkésztársával együtt őt is kiszabadította. Svájcba ment, majd 1678-ban hazatért. Gályarabságának történetét megörökítő Narratio brevis de opressione libertatis… c. műve az OSZK kézirattárában található. Első kiadása: Utrecht, 1728. A szöveget Bod Péter fordította magyarra: Kősziklán épült ház ostroma. (Kiadta: Szilágyi Sándor) Pest, 1866.
(Moldova György: Negyven prédikátor. (Történelmi regény.) Bp. 1973. Szépirod. K. 320.1.)

Bátky Zsigmond néprajzkutató (Kocs, 1874. január 5. – Bp. 1939. március 2.)Kocson született. Középiskoláit és egyetemi tanulmányait Budapesten végezte földrajz szakon. Huszonkét éves korában került a Magyar Nemzeti Múzeumba, ahol először néhány évig a Néprajzi Osztályon dolgozott. 1922-ben a Néprajzi Múzeum igazgatója lett. Ő irta a Magyarság néprajza c. mű „táplálkozás-, település-, építkezés-, fűtés-, mesterkedések” fejezeteit. 1906-ban adta ki Útmutató néprajzi múzeumok szervezésére c. azóta is kézikönyvként forgatott könyvét.
Néprajzi tanulmányai az Ethnographiában, földrajzi cikkei a Földrajzi Közlönyben jelentek meg. A Föld és ember c. lapban 1926-ban „Kocs és Tekevár” cimmel irt tanulmányt a községről. A kiemelkedő tudós és néprajzkutató emlékére 1984-ben a település iskolájának falán a Magyar Néprajzi Társaság és Kocs lakossága emléktáblát helyezett el.

Vincze Imre (Kalotaszentmihály, 1891. október 22. – Kocs. 1979. december 20.
1924-ben költözött Kocsra, kántortanító volt. Akadémikus rektor lett. Nevéhez fűződik a takarékszövetkezet és a községi könyvtár megalapítása. Az általános iskola az ö nevét vette fel.

Vincze Imre (Kocs, 1926. november 26. – Bp. 1969. május 3.)
Zeneszerző.
Édesapja a helyi Elemi Népiskola rektora volt, édesanyja is a helyi iskolában tanitott. Középiskoláit a tatai Piarista Gimnáziumban végezte, majd 1945-ben felvételt nyert a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára, Budapestre. Itt Szabó Ferenc növendékeként diplomázott 1951-ben. Lediplomázva, volt tanára mellett tanársegéd lett, majd 1968-ig tanárként dolgozott. Első Erkel díját a Movimento sinfoncio-ért kapta. Nem hanyagolható el filmzeneszerzői munkássága sem. Első műve Herskó János, Vasvirág című filmjének zenéje volt. Ezutám kérte fel Máriássy Félix a Budapesti tavasz és az Egy pikoló világos filmzenéjének megírására. Súlyos betegségben, 43 évesen hunyt el Budapesten. Pályája során komolyzenével, népdalfeldolgozással, filmzenével is foglalkozott, de színpadi művet is komponált.

Komolyzenei művei

I. szimfónia (1951);
I. vonósnégyes (1952);
II. szimfónia (1953);
Hegedű-zongora szonáta (1956);
Movimento sinfonico (1957);
II. vonósnégyes (1958);
Aforismo (1959);
Cantanta senza parola (1960);
Fantázia és fúga (1960);
Concertino (1961);
III. vonósnégyes (1961);
Divertimento (1962);
III. szimfónia (1963);
Per fagotto e pianoforte (1964);
IV. vonósnégyes (1965).
Kiemelkedő két műve a zongorára és zenekarra irott Rapsodia concertana (1966) és az Omar Chajjam szövegére írott Perzsa dalok (1967);
Jegyzetlapok (1967);
Andante és allegro (1967);
Korál és fúga (1968).

Filmzenéi

Vasvirág (1950);
Budapesti Tavasz (1955),
Egy pikoló világos (1955);
Külvárosi legenda (1957);
Csempészek (1958);
Álmatlan évek (1959);
Hosszú az út hazáig (1960),
Próbaút (1960);
Karambol (1964);
Fügefalevél (1966);
Kötelék (1967);
Imposztorok (1969).

Kóczán Mór (Kocs, 1885. január 8. – Alsógöd, 1972. július 30.) atléta, olimpiai bronzérmes gerelyhajító, református lelkész.
Apja Kóczán Lajos a kocsi református elemi iskola rektora volt. Pápán járt gimnáziumba, s itt szerzett lelkészi oklevelet is. A pápai Református Kollégiumban kezdett el sportolni, kiemelkedő eredményei révén először a Budapest Torna Club, majd a Ferencváros atlétája lett.Foglalkozott még súlylökéssel, diszkoszvetéssel, gerelyhajitással is. Részt vett az 1908-as londoni-, és az 1912-es stockholmi olimpián. A stockholmi olimpián harmadik helyezést ért el. 1914-ben Anglia-, 1916-ban Magyarország nemzetközi bajnoka, 1920-ban Csehszlovákia bajnoka. 1924-ben 40-évesen csehszlovák szinekben vesz részt a párizsi olimpián. 1907-ben Csallóközaranyosra került segédlelkésznek, majd lelkésznek. Csallóközaranyos sportcsarnokát hálából róla nevezték el. A II. Világháborút követő években Magyarországra, Göd-re települt, ahol lelkésznek választották. Aktivan résztvett Göd sportéletében, itt élt 1972. július 3-án bekövetkezett haláláig.